Lóránt vagyok. Budai. Képviselő szeretnék lenni, de már évek óta be kell érnem a képviselőjelölt státusszal és... bevallom őszintén, hogy ennek megváltoztatására a jövőben sem látok nagy reményt. Ez a valóság, csak nem beszélhetek erről nyíltan. De így se rossz...
Pedig van nagyon sok pár tanúm rá, hogy megpróbáltam a nép pártjára állni. Csak a nép nem igazán állt az én pártomra:
Csak vártam a népet, hogy írják alá az egyik legutopisztikusabb populista kezdeményezésünket, de nem jöttek... Aláírni sem... Pedig több helyen próbálkoztam a nép pártjára állni. De nem jöttek aláírni azok sem, akiknek a pártjára álltam.
Támadt egy jó ötletem (nekem csak jó ötleteim szoktak lenni) és elindultam rossz útszakaszokat keresni, hátha azok megosztásával hergelni tudom a népet. Azt a népet, amelyiknek a pártjára álltam. Hosszas keresés után találtam is egy ilyen utat, de annyira elfáradtam a kereséssel töltött idő alatt, hogy már nem bírtam lábon állni, ezért lekuporodtam... Mindenkinek mondom, hogy ne értsék félre a testhelyzetemet, nem a nagy dolgomat végzem éppen, csak fárasztó volt az út...:
Később, további hosszas keresgélés után találtam még egy javításra szoruló útszakaszt. Higgyék el, én találtam, csak nem volt, aki lefényképezzen az út közepén állva és gesztikulálva, mert úgy szoktam... Szeretem széttárni a kezeimet, vagy mutogatni erre-arra... Tanultuk testbeszédből, hogy így kell:
És ha már találtam két rossz útszakaszt, reméltem, hogy az egész megyében lesz egy harmadik is. A hosszas keresés gyümölcsöt termett és ezennel már széttárhattam a karjaimat kérdőjelek társaságában, mert őszintén mondom, én nem tudnám, mit kell tennem képviselőként, hogy a kátyúk eltűnjenek... Ezért is maradok szívesebben csak jelölt. No meg akadt társaságom is, így volt, aki lefényképezzen:
Annyira megszerettem tanácstalanul széttárni a karjaimat, hogy képes vagyok visszajárni ugyanazokra a már többször megosztott, közzétett helyszínekre (újabbakat nem találok, mert azért nagyjából rendben vannak az utak), csak azért, hogy fényképeztessem magam:
Rossz utak hiányában azért csak kellett találnom valamilyen egyéb témát, így lefényképeztem a munkakerülőket, akik munkaidőben pihennek és még sört is isznak... Munkakerülőként magamat már túl sokat fényképeztettem, így kellett valami újszerű. A pártunk sem a régi már... Tudják... Most már a nép pártjára álltunk...:
De nem csak munkakerülők és rossz utak vannak itt. Találtam szemetet is. Nem, nem. Nem magamról beszélek, hanem erről:
Néha azt gondolom, hogy jót tesz a népszerűségemnek (amiről azt gondolom, hogy van nekem), ha felszólalok önkormányzati testületi ülésen, de utólag mindig be kell látnom, hogy nem túl jó ötlet, mert többnyire kiröhögtetem magam:
Akár tetszik, akár nem, tudomásul kellett vennem, hogy sem a saját önfényezésem, sem a sok selfie, sem a lefényképezett rossz állapotú utak, sem a felszólalásaim, siránkozásaim nem hozták el a kívánt népszerűséget, ezért gondoltam, hogy ha én nem is, de majd a mi hőn szeretett elnökünk csak vonzani fogja azt a nagy és népes tábort, akikről én sokáig gondoltam, hogy létezik és a mi oldalunkon áll:
De amikor szembesülnöm kellett a tényekkel, hogy egy országos elnök jelenléte, megerősítve AZ ÉN JELENLÉTEMMEL IS, mindössze csak 20-30 érdeklődőt tud összegyűjteni, végképp tudatosult bennem, hogy én az elkövetkező 100 évben is csak maximum látogató lehetek a Parlament épületében. Így ellátogattam oda, hogy legalább láthassak hús-vér képviselőket, akik kicsit jobban csinálták, mint én, bár már közülük is előfordult néhánnyal, hogy erősen ittas állapotban képviselték a szavazóikat, vagy éppen nem tudtak uralkodni magukon és nyakonbaszással fenyegetőztek. No de mindegy. Nem mindenki ismeri közülünk se azt a mondást, mely szerint "Ha hatalomra vágysz, akkor uralkodj magadon!":
A gyors látogatás alatt maradt annyi időm, hogy elgondolkodjak pár percig magányosan a távolba meredve és tudatosítsam magamban, hogy csak látogatóként jöhetek majd az Nemzet Templomába:
Végül is jobbnak látom visszatérni arra a területre, amihez értek. Csendben pakolgatom a szemetet egy utánfutóra. A legvégén majd felülök én is:
Pedig nézzenek csak rám! Igazán egy bizalomgerjesztő látvány vagyok. Jó lettem volna országgyűlési képviselőnek... Már csak a nagyobb fizetés miatt is... Most már mindegy... Nem politizálok...