Egy utcai vélemény Jászárokszállásról
2018. április 05. írta: MÉRTÉK L.

Egy utcai vélemény Jászárokszállásról

Tegnap dél körül történt. Jászárokszálláson. Ügyes-bajos dolgaim intézése közepette két idős néni mellett elhaladva arra lettem figyelmes, hogy a megszokottnál hangosabban panaszkodtak egymásnak, miközben az egyikük a rosszullét jeleit mutatva a kerítésnek támaszkodott.

Nem szeretek mások dolgába avatkozni, de erős késztetést éreztem arra, hogy odalépjek hozzájuk. Megtettem. Illedelmesen érdeklődtem, hogy segíthetek-e valamiben, amikor az idősebb hölgy, akiről feltételeztem, hogy rosszul lett, közölte, hogy nincs semmi gond, csak egy kicsit elragadtatta magát és azonnal elkezdett panaszkodni nekem is, hogy ő a parlamentbe szeretne menni egy jogvédőhöz, mivel a közvetlen szomszédságában egy olyan szervezet működtet székházat, amelyik gátlástalanul a szennyvizét a hölgy házára/telkére engedi.

rajz2-neni2.jpg

A kép illusztráció

Bátorkodtam javasolni neki, hogy problémájával keresse fel a térség országgyűlési képviselőjét, mielőtt a parlamentig utazna, hiszen erre (is) van egy körzetnek képviselője. A néni - néhány másodpercnyi tétovázást követően, mintha hirtelen megvilágosodott volna, ragyogó szemekkel felém fordult- helyeselve ötletemet röviden beszámolt arról, hogy ő egy másik problémájával már megkereste Pócs Jánost pár évvel ezelőtt, majd azt is elárulta, hogy a problémájának megoldásában valóban segített neki a képviselő úr. Kicsit elpirulva azt is megosztotta velem és ismerősével, hogy annak idején egyebek mellett arra is panaszkodott a képviselőnek, hogy nincs egy pár meleg lábbelije. Legnagyobb meglepetésére abban az évben Karácsony előtt felkereste otthonában a képviselő úr egyik munkatársa és átadott neki egy pár nagyon szép bundás cipőt, amit azóta is büszkén visel és mindenkinek elújságolja, hogy a képviselő úr vette neki ajándékba.

Hosszasan méltatta Pócs János emberségét és figyelmességét, azt is kiemelve, hogy a képviselő úrnak a rengeteg elfoglaltsága, gondja ellenére is kiterjed a figyelme az egyszerű emberek apró gondjaira is.

Nem kérdeztem, hogy kire fog szavazni. Magától mondta: "Fiatalember! Higgyen nekem! Nincs itt megbízhatóbb ember Pócs Jánosnál, aki többet tenne értünk! Maga is szavazzon erre az emberre! Ismeri?"

Elköszöntem. Egy szót se szóltam, csak mosolyogtam és nyugtáztam magamban, hogy már nyolc éve jól dönt a Jászság. Most vasárnap se legyen ez másként!