Az október 23-i nemzeti ünnepünket egészen érdekesen értelmezte a jánoshidai polgármester:

Isten tudja Eszes Béla tudja, hogy miért, de erre az ünnepi megemlékezésre Jánoshidára egy francia barátját hívta meg, ami önmagában még nem lenne baj (főleg, ha tudjuk, hogy a jánoshidai polgármester úrnak már alig vannak rangos magyar barátai, akiket meghívhatott volna). Az már sokkal elgondolkodtatóbb, hogy ezt a vendéget úgy mutatta be, mintha a Jászság vendége lenne a monsieur francia méltóság. A Jászság polgármester vendége  nem bízta itt tartózkodását a véletlenre, rendőri kísérettel egy rendőri egyenruhát viselő hölgy kíséretében érkezett. Lehet, hogy összetévesztette a Jászságot egy franciaországi régióval, ahol a migráns-simogató politika miatt már lassan csak rendőri kísérettel érezheti magát biztonságban az egyszerű halandó. Vagy még úgy sem. Jászapátin még a templomba is egyenruhában kísérte a rend francia őre a meghívottat!

Volt ünnepi megemlékezés is Jánoshidán. Este. Sötétben. Fáklyák hiányában a fáklyás menet is elmaradt, de fényforrásként szolgált a kivetítés a kastély falára. És nem maradhatott el az október 23-i ünnepünkhöz leginkább illő a francia delegáció tiszteletére  a "La Marseillaise"! Igaz, a dal egy kicsit vérszegényre sikerült: a polgármesteren kívül nem igazán tudta senki, de ő énekelte rendületlenül! Pedig a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy a jánoshidai ünneplő emberek tudják a francia induló szövegét. Vagy mégsem?

Aztán jött az „ünnepi” beszéd. Nem volt túlságosan hosszú. Eszes Béla mindössze  10 percbe össze tudta sűríteni a franciákról és a saját fényezéséről szóló beszédét, amelyben az egyik legfontosabb üzenet az volt, hogy májusban - miután április 8-án a saját falujában is nagyot bukott a választáson - azért ment Franciaországba, hogy kitüntetést vehessen át.

A forradalomról is érdekesen asszociált a franciák által kitüntetett jászsági géniusz. Megtudhattuk, hogy akkor is kevesen voltak a forradalmárok! Mert ha akkor is elegen lettek volna, akkor is győzhettek volna! 

Még sok egyebet is említett Eszes Béla, hogy mennyi minden történhetett volna akkor is, csupán egyetlen apróságot felejtett el megemlíteni: hogy akkor (is) idegen, elnyomó hatalom próbálta leigázni a magyar többségi véleményt, a magyar szabadság igényét. És még valamit elfelejtett kiemelni a jánoshidai polgármester úr: azt, hogy ő jelenleg a saját, külön bejáratú véleményével nem a többséghez és a többség véleményéhez sorolható. Az a "forradalom", amelynek Eszes Béla a szükségéről vizionál, az jelenleg egy csendes kisebbség, egy erőtlen és vízió nélküli, bármilyen dologról száz féle véleményt formáló kis csoport álomvilágából pattanhatott ki.  

Eszes Béla polgármester úrnak inkább arra kellene figyelnie, hogy mekkora mértékben veszítette el a népszerűségét saját községében (is). Köszönheti mindezt az "újrakezdő" pártban való aktív, forradalmár látomásainak, igazságtalan, lejárató, mocskolódó beszédeinek, és például annak, hogy egy október 23-i beszédet se tud elképzelni "óriásplakátok", "patás ördögök", vagy éppen "agymosások" említése nélkül.

Eszes Béla, ha így folytatja, annyira magányos marad a Jászságban a saját véleményével, hogy még a pingpong meccseit is a fallal fogja játszani, vagy a jánoshidai jelmezbálon is magányos cédrusnak kell öltöznie. 

Ideje lenne Eszes Bélának felébrednie. Soha nem késő egy Új Kezdet, ami a normalitás talajára tereli az embert. Jó reggelt!