Sétálok a Jászság fővárosában és akarva-akaratlanul találkozom ismerősökkel. A mókuskerékből, a rohanásból való kiszállás hétvégi hangulata teret és időt biztosít arra (is), hogy ne csak üzletről, munkáról beszélgessünk.

Kérdezik, hogy hallom-e mi történik? Jobbik körül... Jobbikon belül... És természetesen kérdezik, hogy örülök-e?

Mert itt is, ott is olvasni, amott is hallani/látni a jobbikos belső viszályokat, az egykori "modellértékű" jobbikos kihátrálókat, az újraszervezkedés halaszthatatlan fontosságát felismerő egykori -de mára száműzött- jobbikosok mozgolódását.

Érdeklődő ismerőseimnek mondom: nem örülök. Mert tudtam, hogy ez lesz. Márpedig az ember általában annak örül, vagy azon szörnyülködik el, amire nem számít, ami váratlanul éri.

Azért sem örülök, mert sokkal nagyobb érdem egy szoros küzdelemben megnyerni egy mérkőzést, mint tudni, hogy darabokra hullott az ellenfél már a mérkőzés előtt...

Hát ez ilyen...