Senkit nem szeretnék bántani. Miközben azt látom, hogy egyre "elfajultabb" bizonyos berkekben a mai magyar politizálás nyelvezete, egyre merevebben és rugalmasságmentesen állnak a pártkatonák bármilyen témához, szeretném kicsit oldottabb hangulatban elmondani, hogy mi a gond a sokat emlegetett és reklámozott - Jobbikos kezdeményezésként beharangozott- bérunióval.

Arról már egy előbbi cikkben szóltam, hogy tulajdonképpen a bérek változtatására vonatkozóan nem is tartalmaz "felhatalmazást" az EU bizottság határozata, amivel a Jobbik aláírásgyűjtésbe kezdett, de ez már lerágott csont.

Most inkább egy sokkal élethűbb, érthetőbb példával próbálnám tálalni mindazt, amitől ez az egész nem működik, vagy nem úgy működik, ahogyan azt a Nagy Kezdeményező próbálja bevezetni a politikai "piacra", mint valami messianisztikus megoldást, vagy annak lehetőségét.

Képzeljük el lelki szemeink előtt a következő rövid színjátékot:

Pistike megérkezik az iskolába és az osztályfőnökének átad egy papírlapot a következő szöveggel:

Pistike: Tanár néni! Kérem, ezt a papírt vigye el az Igazgató bácsinak, hogy az iskola alapszabályzatába foglalja bele: Nem adható gyengébb osztályzat annak a diáknak, aki pont ugyanannyi időt tölt tanulással, mint az, aki jelesre felel, vagy vizsgázik! Tessék megnézni! Aláírta anyukám, apukám, a nénikém, a bácsikám, a bátyám, a keresztszüleim és a nagyszüleim is aláírták! Mindenki látja, hogy én ugyanannyi időt töltök a tanulással, mint Zolika (vagy esetenként még többet) és Zolika jeles mindenből, én pedig mindig csak ketteseket, hármasokat kapok. Ez így nem igazság.

Tanár néni: Kedves gyerekek! Mind jelen vagytok egy-egy órán, amikor Pistike felel. Akkor is, amikor Zolika felel. Ki tudja jobban a leckét a meghallgatásnál?

Osztály tanulói: Zolika!

Tanár néni: Pistike! Az elismerést, a minősítést, a jegyeket a tudásra adják a tanárok és nem a tanulással eltöltött időre. Lehet, hogy Zolikát megtanították ésszerűbben tanulni, mint Téged. Az se lenne gond, ha fele annyit tanulnál, mint Zolika. Egy a lényeg, hogy pont ugyanúgy tudd a leckét, mint ő.

Valahogy így állnak a dolgok a sokat emlegetett bérunióval is.

- Meg kellene értenünk végre, hogy a munkánk eredménye, a bér, a fizetés MINDENKÉPPEN az előtte kifejtett teljesítménytől függ.

- Kétségtelen, hogy nem minden a mi hibánk, amiért kevesebbet keresünk, mint nyugati szomszédaink, DE VAN NEKÜNK IS JÓ SOK PÓTOLNI VALÓNK!

- A kitüntetéseket, elismeréseket, díjakat, érmeket nem a felkészüléssel töltött idővel arányosan adják/ osztják, hanem a teljesítmény alapján.

- Nem szeretem a kivételeket, nem lehet egyetlen gazdasági problémát sem kezelni kivételes esetek felhozatalával, de meg kell értenünk, hogy a bérek felzárkóztatása nem az az aláírásainkon múlik, hanem a kiagyalt, jobb teljesítményünktől függ.

- A hazai vállalkozók, amikor munkaerőt alkalmaznak, számolnak a kiadásaikkal, a munkáért kifizetett kiadásukkal és MÉGIS az itthoni piaci árakhoz kell igazítsák a termékeik árát. Ezért van az, hogy például Franciaországban egy 4 euróért vehető sütemény (cca 1300 Ft) itthon egy cukrászdában 350 Ft. Ugyanolyan, vagy még jobb, mint odakint... De itthon NEM LEHETNE ELADNI  1300-ért.!

Millió példát tudnék felhozni arra, hogy miért nem aláírásgyűjtéssel oldható meg a bérunió, miközben szentül hiszem, hogy megoldható... Csak nem egy olcsó politikai kampánytrükk eszközével, ahol sok-sok ember pár hónap múlva átvertnek érezheti majd magát, hanem komoly szakmai és gazdasági intézkedésekkel.

Nos, én erre tartom képtelennek jelenleg (kihangsúlyozom: jelenleg) a Jobbikot. 

Mindaddig, ameddig aláírásokkal és nem szakmai alapokra épített ésszerű javaslatokkal akarnak béruniót, számomra hiteltelenek... és akár tetszik, akár nem, csak a hatalolmért tesznek mindent, miközben tudják, hogy mi lesz ennek a kampányuknak is az eredménye nemzetközileg...