Mára már tagadhatatlan, hogy Márki-Zay Péter (balliberális körökben) legnépszerűbb politikai erénye nem más, mint a Fidesz gyűlölete. Hogy mindez a lelkének mélyéből fakad, vagy csak egy megrendelésre történő színjáték az egész, azt nem tudni. Akár színből, akár szívből gyűlöli a Fideszt, kétségtelen, hogy e gyűlöletét teljesen hitelesen tudja fűszerezni feltűnési/szereplési vágyával.

Márki-Zay Péter az elmúlt évtizedek legsikeresebb politikai szélhámosa. A balliberális oldalnak eladta, hogy ő a csalódott jobboldali, aki meg tudja szólítani a többi csalódott jobboldalit. A neonáciknak pedig eladta, hogy ő jobboldali, de a jobb oldalon is szükség van a mérséklődésre.

Márki-Zay Péter etetésétől minden „összefogó” oldal kukába dobta saját elveit és az új szavazatok ígéretétől elvarázsolva, elbűvölve számukra már csak egyetlen dolog maradt: Az, hogy majdnem naponta megmagyarázzák, hogy félőrült jelöltjük mit hogyan gondolt, amikor sértegetett, mit hogyan kell értenünk, amikor „a Péter éppen b@zizik, vagy trágyázott gombának nézi a magyarokat”.

így „a Péter” kivívta magának azt a pozíciót, amikor elbűvölt és saját elveikről lemondó támogatói már fel sem figyelnek a Márki-Zay szlogenjének lényegére. Mert Márki-Zay elvei valóban csak felfelé hajlanak. A hatalom felé. A jobbra, vagy balra hajló politikusok pedig szédelegnek körülötte és azt sem tudják, miként kerültek ebbe a helyzetbe…

A közelgő április 3-án mi, magyarok nem a legjobban gyűlölni tudó, vagy legtehetségesebben színészkedő személyt kell megbízzuk Magyarország kormányzásával, hanem… lehetőleg egy olyan politikusunkat, aki nem kényszerül utólag folyamatos magyarázkodásra. Olyan vezetőre van szükségünk ezekben a túlságosan nehéz időkben, akinek van ideje gondolkodni is, nem csupán az elhamarkodott, gondolkodás nélkül elhadart ostoba és sértegető mondatokra futja erejéből, képességeiből.

Márki-Zay az elmúlt hónapokban már vérig sértett (majdnem) mindenkit saját nemzetéből. Nőket, férfiakat, vidékieket, betegeket, időseket. Utólag végig kellett hallgatnunk, hogy „hát ő nem is úgy gondolta”, meg hogy „félreértették”, meg hogy „Orbán Viktor a hibás”.

Azon gondolkodom, hogy létezhet-e olyan mértékű gyűlölet egy emberben, amekkorától képes a józanságát is kukába dobni és indulatainak engedelmeskedve, dacból, lázadásból egy őrültségekre alapozott jövőt választani magának és családjának?

Valóban egy olyan emberre bízható Magyarország kormányzása, aki csak gondolkodás nélkül, indulatból kimondott sértegetésekre képes, majd hetekig magyarázkodásra, mosakodásra szorul? Valóban egy ilyen emberre van szükség Magyarország élén? Valóban egy ilyen ember kell nekünk, akit egyre gyakrabban még a szövetségesei sem értenek? Valóban feltűnési viszketegségtől kínzott félőrültekre kell bízzuk a jövőnket, a sorsunkat, a családjainkat, a hazánkat? Olyanra, aki egyre gyakrabban bizonyítja, hogy képtelen uralkodni az indulatain, aki egyre gyakrabban bizonyítja, hogy képtelen leplezni zsigeri gyűlöletét?

Maradt még néhány nap a válaszainkra.

Ne feledjük: A jelenlegi kormány egyes lépéseinek bírálatára mindenkinek joga van. De ez még nem adhat elegendő felhatalmazást arra, hogy egy szereplési kényszertől gyötört gyűlölködőre és az egymásnak teljesen ellentmondó értékrenddel rendelkező „látszat-összefogás” széthúzó, hataloméhes csapatára bízzuk a jövőnket.

Április 3-án legyünk jelen kellő létszámban, hogy a nem túl rég megtapasztalt keserű múlt nehogy belopakodhasson a jövőnkbe.